Hosszúpuska blogja

Úgy volt, hogy ma visszamegyek Pestre, de mégsem úgy sikerültek a dolgok... Jó kollégista módjára megtanultam, hogy mit jelent itthon lenni, és nem egy olyan helyen, amit utál az ember. Most albérletben lakom ugyan, de tartom az igazam. Anyu főztje, saját ágy, az otthon melege... Hmmmm! :D Szóval csak holnap délelőtt tépek vissza Pestre vonattal, 3 óra pöcsölés, dögunalom. De két dolgot fantasztikusan lehet utazás közben a vonaton csinálni, ez pedig az olvasás és az alvás. Bár a vonaton való alvás nálam néha kiváltképp kényelmetlen szokik lenni; egyszer úgy elaludtam, hogy folyt a nyálam, szemben a néni meg jókat vihogott, hehe. Ja és előszeretettel fekszem el a nyakam is, ami mondjuk nem csoda, na meg 3 óra alatt brutálisan szét tudja ülni az ember a saját seggét a fenyőzöld, néha agyonfirkált műbőr ülésen... Innen akár a MÁV pillanatnyi helyzetére is el lehetne jutni, de én rohadtul nem akarok, nem mintha leszarnám a dolgot, de egymagam mit tudok kezdeni? Na jó, nem sarkosítom ki ennyire ezt a rizsázást, fölösleges.
Lényeg, hogy holnaptól újra Pest, költözés, szerdától meló. Viszlát Szekszárd, jövő héten...!

Ó jeeeeeee! Első írás, remek! Csütörtökön szülinap, de már egy hete ünnepeltetem magam, bár szerintem a Tibait úgyse fogom lekörözni, ő 12 napig ülte, én 8-nál álltam meg, ma. Volt Szódázás Barbival, Bertrammal, Andival, Esztivel meg random emberekkel; tök jó volt. Volt Szóda-Lámpás parti Zsófival és később Andrissal még később Krisszel. Tegnap meg a Húsvasalóban ünnepeltünk. Szabó kérdezte, hogy mit kérek, mondom sört! Sokat! Erre kihozott egy literes korsóval. :D Sajna eltűnt a panaszkönyv amiben megvan a Szekszárdi Söregyetem alapító okirata, az eredetit meg nem adják oda. Fákk. Később Séd lett lett belőle, aztán meg Kis-Séd. Na mikor onnan is kidobtak minket záráskor, akkor elbattyogtunk a Megdonálcba meg a Teszkóba csokizni. Jó buli volt, igazi spontán randomkodás.
Most nyugi van, itthoni relax, 1 Giant Leap és Thievery Corporation.

Éljen Szekszárd meg a literes korsó! :D