Hosszúpuska blogja

Úgy volt, hogy ma visszamegyek Pestre, de mégsem úgy sikerültek a dolgok... Jó kollégista módjára megtanultam, hogy mit jelent itthon lenni, és nem egy olyan helyen, amit utál az ember. Most albérletben lakom ugyan, de tartom az igazam. Anyu főztje, saját ágy, az otthon melege... Hmmmm! :D Szóval csak holnap délelőtt tépek vissza Pestre vonattal, 3 óra pöcsölés, dögunalom. De két dolgot fantasztikusan lehet utazás közben a vonaton csinálni, ez pedig az olvasás és az alvás. Bár a vonaton való alvás nálam néha kiváltképp kényelmetlen szokik lenni; egyszer úgy elaludtam, hogy folyt a nyálam, szemben a néni meg jókat vihogott, hehe. Ja és előszeretettel fekszem el a nyakam is, ami mondjuk nem csoda, na meg 3 óra alatt brutálisan szét tudja ülni az ember a saját seggét a fenyőzöld, néha agyonfirkált műbőr ülésen... Innen akár a MÁV pillanatnyi helyzetére is el lehetne jutni, de én rohadtul nem akarok, nem mintha leszarnám a dolgot, de egymagam mit tudok kezdeni? Na jó, nem sarkosítom ki ennyire ezt a rizsázást, fölösleges.
Lényeg, hogy holnaptól újra Pest, költözés, szerdától meló. Viszlát Szekszárd, jövő héten...!